Wikia

Enciklopedia Galaktika

Star Trek

Vitalap0
832pages on
this wiki

A világ legismertebb és legrégebben futó televíziós SF sorozata, ami kulturális jelenséggé és külön univerzummá nőtte ki magát, könyvekkel, mozifilmekkel, játékokkal és óriási rajongótáborral.

A Star Trek univerzumot Gene Roddenberry hozta létre, és az eredeti, 1966-ban útjára indult televíziós szériával együtt 6 sorozatot élt meg. Tíz mozifilm készült belőle, több tucat játék, több száz regény, rajongók által írt sztorik és filmek, továbbá egy élménypark Las Vegasban.

Galaktika bolt: Khan haragja

Galaktika bolt: Kísértethajó

Galaktika bolt: Hamlin gyermekei

I. Ahová még ember nem merészkedett…

A Star Trek világa (Hazai és külföldi újságcikkek és írások alapján)A Star Trek című televíziós sorozat, Gene Roddenberry ötlete volt az 1960-as években. Ő egy olyan sorozatot képzelt el, melyben kaland, tudomány és romantika együtt van jelen. Történeteit azonban nem a jelenbe, hanem a távoli jövőbe helyezte, egy olyan világba, ahol az emberiség túltette magát a mai problémákon annak a felismerésnek a hatására, hogy nincsen egyedül az univerzumban. Az élet céljának immár nem a mértéktelen vagyongyarapítást tekintik, hanem a tudás bővítését. A Star Trek ettől olyan egyedi; ez az, amit a sok hasonló sorozatnak és filmnek sem sikerült leutánoznia: a rendíthetetlenül pozitív jövőkép. Habár a filmek a harmadik világháború után játszódnak, az emberiségnek sikerült kiemelkednie ebből a kataklizmából, és felismerve saját gyengeségeiket, igyekeznek a problémákat diplomatikus úton megoldani.

A másik titok a tudományos ismeretterjesztés. Ha elfogadjuk a műfaj adta fantasztikus elemeket, mellettük olyan hasznos információkat kaphatunk, mint egy David Attenborough-sorozatban. A tudomány legújabb felfedezései a Star Trek-ben jelentek meg leghamarabb, a filmekben látható eszközök és módszerek pedig valamilyen szinten mind tudományos alapokon nyugszanak (pl. mesterséges intelligencia vagy a térgörbület elmélete. A Star Trek tudományos tanácsadói között egyébként több NASA-szakértő is van). A siker harmadik eleme a politika. A sorozatok megpróbálnak egy ideálishoz ragaszkodni próbáló társadalmat mutatni, de a napi élet ide is belopózik. A különböző epizódokban felmerülő morális és etikai problémák is visszavezethetők a napi politikára, mégis az alapvető igény a klasszikus politikai értékek ábrázolása: a semlegesség, a be nem avatkozás elve, és a békére való törekvés.

A Star Trek immáron több mint négy évtizede meghatározó a tudományos fantasztikum világában. Mérföldkővé, etalonná vált a sci-fin belül, melyet több-kevesebb sikerrel másolnak, utánoznak, vagy éppen parodizálnak, az Enterprise-űrhajó modellje pedig az amerikai Smithonian Nemzeti Repülési és Űrkutatási Múzeum egyik állandó kiállítási tárgya, olyan „hírességek” mellett, mint a Wright-fivérek vagy Charles Lindhberg repülőgépei. A komplett Star Trek-univerzum áttekintése olyan roppant feladat, amely e sorok íróját is komoly kihívás elé állítja, ám a lehetőségekhez és az elérhető információk mennyiségéhez mérten részletes betekintést próbál nyújtani ebbe az elképesztően különleges fantáziavilágba.

Térváltásra felkészülni, hatos fokozattal… Indulás!

II. Gene Roddenberry, a Star Trek atyja

A Star Trek világa (Hazai és külföldi újságcikkek és írások alapján)Gene Roddenberry volt az az ember, aki megteremtette a Star Trek-univerzumot, kitalálta James Kirk, Mr. Spock vagy Picard kapitány figuráit (róluk később), és útjára indította a legendás Enterprise csillaghajót. Noha nem cél a legapróbb részletekig ismertetni Roddenberry szerteágazó életútjának minden apró mozzanatát, mégis érdemes annak néhány fontos momentumával tisztában lenni.

Eugene „Gene” Roddenberry 1921. augusztus 21-én született Texasban. Gyermekkorát Los Angelesben töltötte. Már fiatalon érdeklődött a repülés iránt, így hamar megszerezte a pilótaengedélyt. 1941-ben önként jelentkezett az amerikai Légierőhöz, és B-17-es bombázókon teljesített szolgálatot. Ez idő alatt kezdett cikkeket írogatni, amelyek magazinokban és a The New York Times-ban is megjelentek. A II. világháború után a PanAm-nél helyezkedett el pilótaként, ezzel párhuzamosan a Columbia Egyetemen irodalmat és írástechnikát tanult. Amerikában ekkoriban jelent meg a televízió, Roddenberry pedig helyesen ráérzett arra, hogy egy olyan új média születésének a tanúja, amely rövid időn belül Hollywood riválisává fog válni. Pilótakarrierjét hátrahagyva azonnal a film fővárosába ment, hogy író lehessen. Apja nyomdokait követve rendőrként kereste a kenyerét, miközben szorgalmasan írta különböző forgatókönyveit, amelyeket több tévécsatorna is megvásárolt.

Azután a ’60-as évek közepén megszületett a Star Trek ötlete. Két bevezető epizód is készült belőle, de az NBC-tévétársaság „túlságosan elgondolkodtatónak” találta azokat, így Roddenberry írt egy harmadik verziót, amelyben már több volt az akció, de mégsem ment az agymunka kárára. (Máig ez a stílus jellemző a Star Trek-re.) A szériát 1966-ban mutatták be az USA-ban, és 1969-ben fejeződött be, furcsa módon azonban az igazi nagy sikert csak a későbbi ismétlések alkalmával érte el (a ’70-es években), amikorra kialakult stabil rajongótábora, és a NASA a hozzá érkező több százezer rajongói levél hatására Enterprise-nak nevezte el legelső űrsiklóját.

Roddenberry ezután mozi- és tévéfilmek producereként dolgozott. 1986 őszén a hollywoodi írók és producerek közt elsőként saját csillagot kapott a hollywoodi Hírességek Sétányán, 1987-ben pedig elindult a Star Trek: The Next Generation című sorozat, mely számos Emmy-díjat (a tévés Oscar) kapott. 1990-ben Roddenberry-t Jack Benny Emlékdíjjal tüntették ki életművéért. 1991. október 24-én halt meg.

III. A Föderáció és a Csillagflotta létrejötte

A XXI. század első fele a Föld drasztikus túlnépesedéséről, az ebből fakadó társadalmi feszültségekről, a gazdasági összeomlásokról és a politikai zavargásokról szólt. Ezek egyenes következménye volt a harmadik világháború, amely majdnem az egész bolygót letarolta. A Föderáció felé az első lépés megtétele feltétlenül egy Zefram Cochrane nevű részeges alak nevéhez fűződik, aki a háború utáni Föld romjai között fejébe vett egy látszólag teljesen esztelen ötletet: elhatározta, hogy űrhajót épít, amellyel kijut a csillagok közé. Részletesebb információkért célszerű megnézni a Star Trek VIII. – Kapcsolatfelvétel című filmet, ám a lényeg mégis az, hogy 2063. április 5-én Cochrene-nek sikerült hajójával – a Phoenix-szel – felemelkednie és átlépni a fénysebességet („Trek-nyelven” szólva: teret váltott, és egyes fokozatot ért el). A startot egy a Naprendszer mellett elhaladó idegen felfedező-űrhajó is észlelte; útjukat megszakítva a vulkániak (róluk később) leszálltak a Földön és ezzel megtörtént „A” Kapcsolatfelvétel (vagyis az emberiség kapcsolatba lépett egy földönkívüli néppel).

Ezzel a történelmi eseménnyel Cochrene – tudtán kívül – hozzájárult a Föderáció későbbi létrejöttéhez, noha a szervezet konkrét megalakulásra még majdnem egy évszázadot várni kellett. A térhajtás, no meg az idegen látogatók világszerte ismerté tették Cochrane és asszisztense, Lily Sloane nevét. Noha a Lily által alapított Sloane Intézet a haladás szimbóluma lett, a régi beidegződések és előítéletek makacs mivolta miatt a társadalmi és technikai fejlődés csak döcögve indult be. Minden megváltozott azonban, amikor az emberek elindították a vulkániaktól tanult terraformáló-programot, vagyis a földiesítést. (Ennek lényege, hogy egy terméketlen bolygót mesterséges eljárással termékennyé tesznek.) Előbb a Hold népesült be, majd a Mars, később a Jupiter, a Szaturnusz, végül az egész Naprendszer. Ezzel sikerült felszámolni a Föld túlnépesedését és a munkanélküliséget, így elhárult az akadály a társadalmi átalakulás elől.

A térhajtás-technika finomításának köszönhetően az emberiség első ízben merészkedhetett ki a saját naprendszeréből, és szélesebb területeken kezdett terjeszkedni. (Ezt az időszakot mutatja be az Enterprise című tévé-sorozat – erről később.) A nagy gazdasági felvirágzás korszaka következett a Föld életében. Fejlődött az űrkutatás, és az emberek kezdtek más fajokkal is kereskedni. Az elsődleges partnerek az andóriaiak voltak, vagyis az Andor nevű bolygó lakói. A 2100-as évek második harmadában – elsősorban a kereskedelmi, illetve a védelmi célokat szem előtt tartva – a Föld szövetséget ajánlott a Vulkánnak és az Andornak. A létrejövő új társulás alkotmánya biztosította a szövetséghez tartozó minden faj egyenjogúságát gazdasági, politikai, kulturális értelemben egyaránt, valamint a tudományos kutatások összehangolását és a békés egymás mellett élést. A társulást már az első pillanattól nyitottnak tervezték, amely minden csatlakozni vágyót befogad.

A Star Trek világa 2.A Föderáció – teljes nevén: Bolygók Egyesült Föderációja – 2161-ben jött létre, és még ugyanebben az évben a Föld felállította a szövetség „békés kutatóhadtestét”, a Csillagflottát. A Flotta jelmondata: „Ex astris scientia.”, vagyis „Tudományt a csillagokból.” Történetének első 100 évében feltérképezte a Galaxis közel 5%-át, megvívott egy véres háborút az addig ismeretlen romulán fajjal (ezután jött létre az ún. Semleges Zóna a Romulán Birodalom és a Föderációs Űr között), de a legnagyobb érdeme mégis az volt, hogy növelte befolyását, és számos új szövetségest vonzott maga köré, akik később mind a Föderáció egyenrangú polgárai lettek. A Föderáció 2265 és 2292 közötti időszakában számos béketárgyalás zajlott le, és rengeteg új fajt fedeztek fel. A legendás csillaghajó-kapitány, James T. Kirk után Kirk-korszaknak is szokás nevezni ezt az időszakot, mert az (akkori) Enterprise-űrhajó legénysége utolérhetetlen volt az idegen fajokkal való kapcsolatfelvételben (lásd a Klasszikus sorozatot). 2292 után rohamosan felgyorsult a technika fejlődése, másfelől a fokozatos nyitás volt jellemző a Csillagflottára. Habár a tagok továbbra is főként emberekből álltak, egyre gyakrabban tűntek fel a kadétok között vulkániak, andóriaiak, betazoidok, bóliánok és mások. Nevezetes esemény volt az első android jelentkezése 2338-ban (Data, róla később), az első klingoné 2358-ban (Worf, róla később) és az első ferengié 2373-ban (Nog, róla később).

A különböző fajok közötti nyitás a magánszférában is tapasztalható volt: nőtt a vegyes házasságok száma. A félig ember, félig vulkáni Spock (róla később) még különösnek számított a maga korában, ám a XXIV. századra már elfogadott gyakorlattá vált, a későbbiekben pedig olyan utódok is megjelentek, akik ember-klingon (pl. B’Elanna Torres, róla később), betazoid-ember (pl. Deanna Troi, róla később), ill. egyéb kapcsolatokból születtek. A Föderáció bővülésével egyre több felvételi kérelem érkezett hozzá, ezért e jelentkezések elbírálásra megszületett egy szabályrendszer. Ennek értelmében a jelentkező bolygóknak egységesnek kellett lenniük politikai, gazdasági és katonai szempontból. Kicsinyes torzsalkodások, nemzetek közötti háborúk, kasztrendszer vagy megoldatlan gazdasági problémák kizáró tényezőknek számítottak. Megszigorították az új fajokkal való kapcsolatfelvétel szabályait is: a Föderáció fejlettebb technikája lehetővé tette, hogy távolról (pl. bolygókörüli orbitális pályáról) megállapítsák egy bolygó lakosságát, technikáját, kulturális fejlettségét, anélkül, hogy azok tudomást szereztek volna a megfigyelésről. A kritikus pont a fénysebesség feletti utazás volt; amíg ez nem történt meg, a bolygóra az ún. Elsődleges Irányelv legszigorúbb cikkelye vonatkozott, amely szerint bármiféle kapcsolat a fejlettebb fajokkal károsan befolyásolhatja a bolygó természetes fejlődését. Amikor egy bolygó a közelébe jutott a térhajtás felfedezésének, a Föderáció sebészileg átalakított beépített emberei kezdték meg az információgyűjtést az adott kultúráról.


Az időszakos háborúk ellenére a béke és a virágzás kora jött el a Föderációban. A kisméretű, fürge hajók mellett megjelentek a hatalmas, úszó városok, amelyek a Föderáció erejét és békés filozófiáját hirdették. Ezek a hajók mindenek előtt kutatóállomások, amelyeken sokszor tudósok utaznak, hogy olyan kísérleteket végezhessenek el, amelyekhez speciális környezet szükséges (pl. egy féregjárat vagy szupernóva közelsége), de ezeken a hajókon utaznak azok a felfedezők is, akik a galaxist járva új fajokat és új világokat ismernek meg. A támadó- és védekező-eszközökkel alaposan felszerelt csillaghajók másik kiemelt feladata a Föderáció tagjainak védelme a nem kívánt látogatóktól, ill. bármilyen támadástól. (pl. a Deep Space Nine-ban az ún. Alapítók inváziója a Föderáció ellen; erről később.) Noha a Flotta legszembeötlőbb részei a csillaghajók, de ezeken kívül a mélyűri műveletek támogatására távoli csillagbázisok egész hálózatát tartja fenn. Az ismeretlen mélyűr határait visszaszorító csillaghajók ma is e bázisokról indulnak hosszú, néha évekig tartó felfedező útjaikra. Manapság a hajók legénységét családtagjaik is elkísérik.

A Star Trek világa 2.Az űr azonban nemcsak csodálatos nebulákkal (csillagködökkel), aszteroidamezőkkel és gázóriásokkal tarkított végtelen feketeség, hanem bizony olyan idegen intelligenciák, értelmes lények lakhelye is, amelyek nem mindegyike igazán barátságos. Éppen ezért a csillaghajókon nem csupán letapogatók és érzékelők vannak, hanem komoly fegyverrendszerek és energiapajzsok is, amelyek alkalmazásának felelőssége valamiféle militáns szervezeté kellett, hogy legyen. Ennek megfelelően a Csillagflotta az egykori földi haditengerészet szervezeti felépítését és rendfokozatait vette át, annak szokásaival és tradícióival együtt, és hajók ezreit, ill. csillagbázisok tucatjait tartja fenn a Galaxisban. Diplomáciai téren a Flotta jelképezi a Föderációt; ha kell, diplomatákat, nagyköveteket, vagy delegációkat szállítva bolygók, rendszerek között, másrészt védelmezi a Föderáció területét az ellenséges hatalmakkal szemben (pl. a Borg-tól, erről később). A Csillagflotta tisztikarának utánpótlását a Földön, San Francisco-ban létesített Flottaakadémia négy éves kurzusa adja, amelyre férfiak és nők egyformán jelentkezhetnek, csakúgy, mint a legkülönfélébb fajú földönkívüliek. A Flotta tisztjének lenni (általában) egyet jelent a biztos karrierrel. Fizetés természetesen nem jár a gyakran életveszélyes munkáért (a pénzalapú gazdaság sok bolygón – így a Földön is – már évszázadok óta megszűnt), ám mégis rengetegen iratkoznak be a Flotta Akadémiájára, hogy többéves szellemi és fizikai képzés után egy csillaghajón „eljussanak oda, ahová még ember nem merészkedett”.

A jelentkezés önkéntes alapon megy és a felvételi követelményeknek nem is felel meg akárki, ám ha a kadétjelölt sikeresen teljesíti azokat, esélye van egy olyan „család” részesévé válni, amelynek minden tagját tisztelet övezi. A szigorú vizsgákon tudományos tárgyakból (pl. időmechanikából vagy asztrofizikából) kell megfelelni, de a fizikai felkészültséget is bizonyítani kell szimulált harci feladatokban. Sokan nem képesek a magas szintű követelményeknek megfelelni, és inkább elhagyják a Flottát, aki viszont sikerrel teljesíti a záróvizsgákat, megkezdheti a szolgálatot a Flotta San Fransisco-i központjában, elmehet a Föderáció bármelyik bolygójára, vagy ami a leggyakoribb, kérheti beosztását egy csillaghajóra.

IV. A Csillagflotta „ruhatára”

Minekután a Csillagflotta az egykori földi haditengerészet szabályrendszerét, szokásait és hierarchiáját is átvette, egyenruha viselését írja elő a tisztjei számára. Érdekesség, hogy a Klasszikus szériában (James Kirk kapitány idejében) megszokott „egyenruha-színkód” kissé eltér a későbbiekben megszokottaktól, hiszen azokban az időkben a Csillagflotta egyenruhái a következő színűek voltak:

- aranysárga színű felső a parancsnoki, főtiszti, ill. a biztonsági állománynak, - vörös színű felső a műszaki-gépészeti tiszteknek, - kék színű felső az egészségügyi és a tudományos tiszteknek.

A tiszti ranggal nem bírók, vagyis a közlegények is hasonló logika szerinti egyenruhát viseltek.

Ez a színkódolás a The Next Generation (vagyis Jean-Luc Picard kapitány) idejére a következők szerint módosult:

- vörös színű felső a parancsnoki és a főtiszti állománynak, - aranysárga színű felső a műszaki és biztonsági tiszteknek, - kék színű felső az egészségügyi és a tudományos tiszteknek.

Érdekesség, hogy a TNG kezdetekor néhány főszereplő, Geordi LaForge, Worf és Miles O’Brian (róluk részletesen később) még vörös színű felsőt viselt. Miután Geordi-t kinevezték az Enterprise űrhajó főgépészének, O’Brian-t transzporterfőnöknek, Worf-ot pedig biztonsági főnöknek, mindhárman aranyszínű felsőt kaptak. (Worf-nak különben a klingon vállszíja is másmilyen volt a sorozat indulásakor.)

Amikor James Kirk-öt később admirálissá léptették elő, a Flotta egyenruhái ismét különbözőek voltak; (lásd a Star Trek első mozifilmjét) fazonjuk és színük hasonló volt a sorozatban megismertekéhez. A „Khan haragja” című, második Star Trek-film idején az egyenruhák színe azonban már egységesen vörös-fekete színű volt, a különböző beosztásokat pedig a kabátrész alatt hordott ing, ill. a vállpánt színe jelezte. Hasonló módon alakult ismét az egyenruhák színezése a Voyager időszakában: miután a Flotta egyenruhái egységesen fekete-liláskékek lettek, a beosztásokat attól kezdve a kabátrész alatt viselt ing, valamint a mandzsettán lévő csík színe jelölte. Hasonló színfokozatok az Enterprise című – legújabb – Star Trek-sorozatban is megjelennek, de ott még nem beszélhetünk a későbbiekben megszokott egyenruhákról, hiszen az a történetegység jóval Kirk kora előtt játszódik. (Az Enterprise legénysége egyébként egyrészes ruhát visel, csakúgy, mint Picard és Sisco idején a Csillagflottások.) Kirk idejében az egyenruhák kétrészesek voltak, és a jelenleg használt fekete-liláskék ruhák is egy nadrágból és egy kabátrészből állnak.

A Flotta egyenruhái egyéb átalakuláson is átestek: A TNG-sorozat kezdetekor ugyan már a legújabb színkódolás volt érvényben, ám a ruháknak még nem volt gallérjuk, ezenkívül jóval testhezállóbbak voltak. Ez az állapot a széria közepe felé változott meg, ill. a Deep Space Nine-nal kezdődött, mikor egyfelől a régi egyenruhák gallért kaptak és bővebbek lettek, ugyanakkor bevezették az új ruhaszabványt, amely már egységesen fekete volt, a rangjelzések pedig átkerültek a ruha alatt viselt liláskék színű ing gallérjára. A Flottán belüli beosztás, vagyis a színkód a ruha vállrészére került át.

A Flotta jelvényei is sokat változtak az évek során: kezdetben (Kirk idejében) még egyszerű hímzés volt az egyenruha felsőjének bal oldalán. A második mozifilmben már a jól ismert „kitűző-jellegű” volt a jelvény, csakúgy, mint a mozisorozat további öt részében, mikor a Flottatisztek fekete-vörös egyenruhát viseltek. Az újabb átalakulásra a 2340-es években került sor, amikor a jelvény már kommunikátorként is szolgált. (Ekkor még egyébként ovális alakú volt a jelvény alapja; a DS9-tól kezdve pedig szögletes, középen vízszintes sávval.) A jelvény platinából készül, az alap pedig aranyból. Minden jelvény egyben kommunikátor is, amelynek hatósugara mintegy negyvenezer kilométer, így a flottatisztek akár egy bolygóról is kapcsolatot tudnak létesíteni az űrhajójukkal, vagy utasításokat adhatnak a kompok számítógépeinek. A komm’jelvények kifejezetten a viselőjük személyére vannak kódolva; a hátlapba bele van gravírozva a tiszt neve, és hogy hol szolgál, így egyfajta dögcédulaként is funkcionálnak, továbbá mindig elárulják, hogy tulajdonosuk hol tartózkodik éppen. (Kivéve, ha a jelvényt nem viselik.) Még egy fontos dolog: a jelvények tartalmaznak egy ún. egyetemes fordítómátrixot, amely lehetővé teszi viselőjének, hogy bármilyen fajú intelligens élőlénnyel beszélni tudjon. Így két személy akkor is megérti egymást, ha nem ugyanazt a nyelvet beszélik; a fordítómátrix valósidőben tolmácsolja egy ember számára pl. egy klingon szavait, ha az történetesen nem beszél egy föderációs nyelvet sem, és viszont. (Ez a magyarázat arra, hogy miért képesek a Star Trek-filmek szereplői tökéletes angolsággal beszélni egymással, emberek és földönkívüliek egyaránt…)


V. A Csillagflotta tiszti rangjai

A Csillagflotta egyik legjellemzőbb tulajdonsága annak hierarchikus felépítése, pontosabban a rendfokozatai. Természetesen több tiszti rang létezik a Csillagflottánál, azonban sok – általunk ma ismert – rendfokozatot elhagytak. A ranglétra legalján a közlegények állnak – csakúgy, mint napjainkban. A rendfokozatokat altiszti és főtiszti állomány szerint lehet megkülönböztetni. Az altisztek közé tartoznak a zászlósok, majd a hadnagyok. A főtisztek között találhatóak a parancsnokhelyettesek és a parancsnokok, akik fölött a kapitányok állnak. (A Flottánál az egyik legmagasabb szintű előléptetés, ha egy tisztet kapitánnyá neveznek ki, és saját hajót kap.) A legmagasabb pozícióiban végül az admirálisok vannak. Az admirálisok – hasonlóan a jelen kor katonai szervezeti felépítésekhez – egy vezérkarba tartoznak, akiket egy főparancsnok, vezérkari főnök irányít. Ő csak a Föderáció Elnökének tartozik engedelmességgel. A legtöbb tiszt többnyire a zászlósokból és hadnagyokból áll, hiszen a leggyakrabban ezen rendfokozatokkal kerülnek ki a fiatal végzősök a san fransiscói Flotta Akadémiáról. A ranglétrán való feljebbjutás általában könnyű, „mindössze” bizonyítani kell a vezetői, szervezői rátermettséget és felelősséget. Az előléptetett tisztnek a továbbiakban is jó példával kell elől járnia, hiszen amilyen könnyen megkapta a magasabb rangot, úgy is veszítheti el, amennyiben méltatlanná válik, vagy más módon lesz alkalmatlan a magasabb beosztásra.

A nem Csillagflottás milíciákban előfordulnak egyéb tisztségek is: pl. a bajori hadseregben létezik őrnagyi és ezredesi rang is.


VI. A Csillagflotta főbb fegyverei

A Star Trek világa 3. (Hazai és külföldi újságcikkek és írások alapján) A Flotta szabvány sugárfegyver-rendszere az ún. fézer, amely kb. 2255-ben váltotta fel az addig használt lézerfegyvereket. A fézer egy mozaikszó, mely az angol PHASed Energy Rectification szavakból áll össze, ami magyarul nagyjából annyit tesz: fázisvezérlésű energia kiegyenlítő. Ez tulajdonképpen egy olyan fegyvert jelöl, amely képes az előzőleg átalakított energia tárolására és felhasználására, így közbülső energia-átalakító nélkül lehetséges az ellenfél nagy távolságról való ártalmatlanná tétele. Az ún. fézerenergia a gyors nadion-effektussal szabadul fel. A gyors nadionok olyan rövid életű szubatomi részecskék, amelyek képesek egy fushugi-no-umi nevű kristállyal érintkezve erőteljes nukleáris energiát létrehozni. A fézer többféle hatást tud kiváltani a célponton: alacsony energián a fézerenergia csupán minimális hőt és elektromágneses hatást hoz létre, amely az élő célpontok idegrendszerére hatva általában fájdalmat vagy ájulást eredményez (ez a kábító fokozat). Magasabb szinten a hőeffektus megnövekszik, így a fézer közepes vagy komoly fizikai károsodást képes okozni. Az ún. diszruptciós (vagyis pusztító) effektus már nagyobb területen érvényesül, azonnali halált okozva a legtöbb humanoid életformának. A Csillagflotta a fézerek számos modelljét használta az évek során, amelyeket a következők szerint jelöltek/jelölnek: Az 1-es típust használták James Kirk-ék; ez egy nagyjából kártyapakli nagyságú kézi egység volt. A 2-es Típus már nagyobb méretű. Kezdetben az 1-es típust helyezték egy pisztolymarkolatra (Kirk-ék ilyet is használtak), de a modern fegyverek már kevésbé hasonlítanak a kisebb típusra. A modern 2-es típusú fézer kb. 4000 tonna kőzet megolvasztására alkalmas 0.28 mp alatt. A 3-as típusú fézer a 2-es karabélyváltozata, a 4-es típus pedig a kisméretű járművek (pl. siklók) fegyverzete, míg a 8-as a korai csillaghajóké. A jelenleg használt 10-es típusú fézerrel vannak felszerelve a Galaxy-osztályú hajók, mint pl. az Enterprise.

VII. A trikorder

A Star Trek világa 3. (Hazai és külföldi újságcikkek és írások alapján) A Csillagflotta szabványos kézi letapogató-rögzítő és általános információgyűjtő műszerét trikordernek nevezik. A mai modern egységek őseit 2230 körül fejlesztették ki azzal a céllal, hogy az új bolygókra lépő felfedezőknek ne kelljen bonyolult és sokszor igen nagyméretű szkennelő-berendezéseket használni, melyekkel a csillaghajók fel voltak szerelve. Már ezek a kezdetleges műszerek is képesek voltak figyelemre méltó mennyiségű adatot tárolni, ill. finom méréseket végezni. 2240-re a különböző mérési-érzékelési funkciók szerint elkülönülő szkennereket felváltotta egyetlen egység, amely egyesítette magában az előzőek tulajdonságait, 2248-ra pedig már bírtak a három legfontosabb funkcióval: letapogatás, kiértékelés és kommunikáció. Az angol „tri-function recorder” kifejezésből származik a ma is ismert „trikorder”-mozaikszó. A későbbiekben tucatnyi trikorder variáció született funkciók szerint elkülönülve, miközben méretük és súlyuk egyre csökkent, kapacitásuk pedig növekedett. A legújabb, lehajtható előlappal rendelkező műszer burkolata durániumból készül, amely igen ellenálló a környezeti behatásokkal szemben. Kijelzője 2,4 x 3,6 cm nagyságú, a klaviatúrán 24 gomb található. Az energiaellátásról a fézerekhez hasonlóan száriumkristály-akkumulátor gondoskodik, mely kb. 18 órányi folyamatos működést tesz lehetővé. Az általános trikorderben mintegy 235 különféle érzékelő van beépítve, mechanikus, elektromágneses és szubtéri mérésekhez, ezen felül rendelkezik rögzítő elektronikával és külső csatlakozókkal is, amelyek lehetővé teszik a műszer hozzákapcsolását más berendezésekhez. A trikorder adatfeldolgozási sebessége több millió művelet másodpercenként, amelyet csak a szimultán futtatott programok száma befolyásol. A műszer relatív memóriája kb. 6,9 kiloquad, ami több ezer gigabájtnak felel meg.

V. A replikátor

Aki már látott valaha Star Trek epizódot, szinte bizonyosan találkozott olyan jelenettel, amelyben valamelyik szereplő odalép egy falon lévő berendezéshez, valamit mond „neki”, mire a gépben megjelenik valamilyen étel, ital, tárgy, akármi. Ez a „semmiből valamit teremtő” gép nem más, mint az ún. replikátor. A replikátor – teljes nevén a Molekuláris Mátrix Anyag Replikátor – képes arra, hogy a tárolt anyag egy mennyiségét dematerializálja, vagyis anyagot tároljon, amit tetszés szerint tud alakítani. A folyamatot felügyelő számítógép bármely tárolt mintázatot felhasználhatja ebben a mátrixban, majd miután a mintázatot „ráilleszti” az anyagáramlásra, az újra materializálódik az eredeti mintavételezett tárgy majdnem tökéletes másaként. Például egy zsebórát szeretnénk replikálni. A számítógép memóriájában el van tárolva több száz zsebóra szerkezeti leírása; az egyiket kiválasztva a replikátor ezen „tervrajz” alapján alakítja át úgy a tárolt anyagot, hogy az a folyamat végén egy működő zsebóra legyen.

A Star Trek világa 4. (Hazai és külföldi újságcikkek és írások alapján)A replikátorok tulajdonképpen egy dematerializáló egységből és egy számítógép alprocesszorból állnak, amelyek egy központi újramaterializáló és átalakító mátrixrendszer-egységhez vannak kötve, amelyet egy több ezer mintázatot tároló számítógép irányít, és több tonna nyersanyaggal van feltöltve. Amikor a felhasználó replikálni akar valamit, kérelmét betáplálja a terminálba, mely ezután lekéri a kívánt terméket a központi rendszerből, majd a mintavételezési és dematerializációs folyamat után az anyagáramot tápvonal hálózaton keresztül elküldik ahhoz a terminálhoz, ahonnan a kérés érkezett, ott pedig újra materializálják. Maradva a zsebórás példánál kiválasztunk egy antik zsebórát az archívumból; ezt akarjuk replikálni (másolatot készíteni belőle). A replikátor a tárolt anyagok (fémek, szerves anyagok, stb) közül dematerializál (energiává alakít) egy bizonyos mennyiséget, és az óra tervei alapján úgy manipulálja a különféle összetevőket, úgy módosítja akár kémiai szinten azokat, hogy az egész folyamat végén kapunk egy ketyegő, működő zsebórát.

A replikátorok különböző méretben készülnek (lehetnek egészen kicsik, de nagy, ipari méretűek is), azonban közös bennük, hogy periodikusan nyersanyagokkal kell feltölteni őket. Elméletileg bármilyen anyagot elő lehet állítani bármilyen rendelkezésre álló nyersanyagból, ám a gyakorlati alkalmazás során bebizonyosodott, hogy jelentős energia spórolható, ha csak bizonyos nyersanyagok kerülnek felhasználásra. Pl. az élelmiszerek replikálásához szerves molekulaláncolatokat használnak, amelyek hosszú láncmolekulák kombinációi, és úgy tervezték őket, hogy minimális molekuláris átalakítással maximálisan változatos élelmiszerek legyenek készíthetők. A replikátoroknak egyetlen hátrányuk van: molekuláris felbontási szinten működnek, így elkerülhetetlenül létrejönnek bizonyos számú bites hibák a replikálási folyamatokban kvantum szinten. Sokan ezért állítják, hogy a replikált élelmiszereknek olyan jellegzetesen gyengébb az íze a valódihoz képest, persze ez inkább fogható a technika iránti elfogultságukra, mintsem az észlelhető különbségekre.


VI. A transzporter

A Star Trek univerzum leghatékonyabb és leggyorsabb helyváltoztató metódusa az ún. transzportálás, és kétségkívül az emberiség történetének egyik legforradalmibb találmánya. 2135-ben készült el a prototípus, amelynek továbbfejlesztett változatát 2151-től használták az NX-osztályú Enterprise csillaghajón, eleinte még csak az ellátmány, ill. élettelen tárgyak fedélzetre való sugárzására. Az élő anyagok – emberek – transzportálása csak később terjedt el, noha sokan bizalmatlan voltak az új technológiát illetően, mégis, a XXII. századra a transzportálás az élet szerves részévé vált (igaz, addig számos finomítást és javítást kellett – pl. balesetek miatt – végezni az eljáráson. Bővebben lásd az Enterprise c. sorozatot).

A Star Trek világa 4. (Hazai és külföldi újságcikkek és írások alapján)A transzporter működésének lényege relatíve elég egyszerű: egy anyagáthelyező-sugár molekuláris szinten letapogatja a sugározandó alanyt, atomjaira bontja, majd átküldi a tér egy előre meghatározott pontjára, akár ezer kilométerekre a kiindulási helytől, ahol aztán a sugár ismét „összerakja” az előzetes szkennelési adatoknak megfelelően. Egy szabványos transzporter a következő fő rendszerekből áll: - transzporterplatform: a sugárzandó tárgy vagy élőlény innen „indul az útjára”. Lehet dobogószerű is, mint pl. a csillaghajóknál, ahol külön termeket építenek a sugárzáshoz, többszemélyes transzporterplatformokkal. - a transzportertechnikus konzolja: az operációs egység felügyeli az egész transzportálási folyamatot. Általában egyetlen technikus elég a konzol kezeléséhez; ő kíséri figyelemmel a sugárzás egészét, vészhelyzet vagy műszaki hiba esetén átveszi az irányítást, de feladata még a transzporter műszaki karbantartása is. - kontrollszámítógép: független komputerrendszerek felügyelik a transzportálás minden apró momentumát a sugárzás teljes ideje alatt. - energizáló tekercsek: ezek a berendezések közvetlenül a transzporterplatform fölött találhatók. A tekercsek hozzák létre azt a tér-idő mátrixot, amely a dematerializációs hatást elindítja a transzportersugárral. - fázis-átalakító tekercsek: ezek a transzporterplatform alatt helyezkednek el. Feladatuk a dematerializáció-materializáció lebonyolítása, melynek legfontosabb lépcsőfoka a transzportált alany szubatomi szinten való újrarendezése.

- molekulaletapogatók: a transzporter-rendszerek talán legfontosabb részei, melyek szintén a platform fölött vannak. A sugárzás megkezdése előtt közvetlenül a legapróbb részletig, kvantum szinten letapogatják a transzportálandó alanyt, egyfajta „tervrajzot” kapva végeredményül. Biztonsági megfontolásból minden transzporterben négy, egymástól független letapogató működik. Amennyiben két letapogató egyidejűleg romlana el, a kontrollszámítógép letiltja a sugárzás megkezdését. - mintatárolók: a molekulaletapogatók által készített „tervrajzot” a mintatárolók memóriája őrzi. A dematerializálást követően az alany mintája a tárolóba kerül, amíg a transzportersugár kompenzálja a relatív mozgást a platform és a célkoordináták között (pl. űrhajóról bolygóra való sugárzás esetén). Vészhelyzet esetén lehetséges az alany fizikai és/vagy neurális mintázatát a dematerializáció után rövidebb ideig a tárolóban tartani, azonban ez az idő általában néhány perc vagy legfeljebb egy-két óra lehet, mert utána a minta elkezd lebomlani, és a materializáció onnantól már nem lehetséges. (Egyetlen szélsőséges kivétel volt csak: Scotty, az OST Enterprise-ának főgépésze 80 (!) évet húzott ki egy mintatárlóban egy baleset következtében, és mégis sikerült újramaterializálni.) - biofilter: ennek a berendezésnek a feladata a molekulaletapogató adatainak ellenőrzése abból a célból, hogy a transzportálás során kiszűrjön minden idegen organizmust, amelyek megfertőzhetik a sugárzott alanyt, vagy más módon kárt okozhatnak benne. Érdekesség, hogy a biofilter nem szériatartozék a polgári transzporterekben, a Csillagflotta által használtakban viszont kötelező. - célzószkenner: ez egy olyan szenzor, amely a transzportálás végső helyének koordinátáit ellenőrzi, beleértve a földrajzi és időjárási tényezőket is.

A Csillagflotta hajói csak leengedett védőpajzsok mellett képesek transzportot végrehajtani. Létezik ún. szubtéri transzportálás is, de ez rendkívül kockázatos eljárás, mert az adatveszteség esélye jóval nagyobb, mint a hagyományos esetekben.


VII. A szubtér

Nyilván sokan elgondolkodtak már – különféle fantasztikus történeteket vagy asztrofizikai tanulmányokat hallva, olvasva – hogy vajon milyen is lehet – ha lehetséges egyáltalán – elképesztően gyorsan, fénysebességgel utazni a térben. A Star Trek-ben a csillagközi utazás eme formáját az ún. szubtérben végzik az űrhajók. A Star Trek világa 4. (Hazai és külföldi újságcikkek és írások alapján)A szubtér a normál tér egyfajta módosult rétege, egy olyan dimenzió, ahol az anyag és energia különleges módon hat egymásra, hasonlóan a féregjáratok esetében. Egy olyan rejtélyes és komplex régió, amely minden „használójának” egyformán nyújt hihetetlen lehetőségeket, de ugyanakkor roppant veszélyeket is. A lehetőségek nyilvánvalóak: sok csillagközi civilizáció – így a Föderáció – sem jöhetett volna létre a szubtérben való fényentúli meghajtás nélkül, másrészről a szubtérjelenségek kiszámíthatatlanok, amelyek esetenként pusztító hatásúak is lehetnek. Amikor egy tárgy behatol a szubtérbe, alapjaiban megváltoznak a fizikai tulajdonságai, így pl. a gravitációs állandója, fajsúlya, a sűrűsége, stb. Nem elhanyagolható a veszély, amely a szubtérmezőt létrehozó berendezéseket fenyegeti, ugyanakkor a szubtérnyomás is rendkívül erősen hat az anyagra, amely gyakran vezet atomi szinten való megsemmisüléshez. A modern csillaghajók sokkal könnyebben képesek ellenállni ennek a rendkívüli erőnek, mint elődeik. A szubtérben haladva lehetőség van nagy távolságok megtételére két pont között minimális idő alatt, mert a szubtér a normál tér tulajdonképpeni mása, amely ugyanúgy magában foglal minden csillagközi objektumot.

Ha a teret egy sík négyzetnek képzeljük el, ahol A és B pontok között X egység a távolság, amit normál esetben Y idő alatt lehet megtenni, akkor a szubtérben haladva – kihasználva a térgörbület tulajdonságait – a két pont közötti ugyanakkora távolság megtételéhez elegendő rövidebb, Z egységnyi idő is. A szubtérbe behatolni nem kis teljesítmény, ám ez önmagában még nem elegendő ahhoz, hogy haladhasson, utazhasson is benne egy jármű. A helyváltoztatáshoz még egyvalami hiányzik, amelyről a következőkben lesz szó.

VIII. A térhajtás

A térhajtás az Alfa Kvadráns legelterjedtebb fényentúli meghajtási módja. 2063-ban találta fel Zefram Cochrane a Földön, aki még atomreaktort használt a plazmaáramlás létrehozásához, amelyet kettő, ún. térhajtóműtekercsen vezetett keresztül, amely létrehozta a hajó körül a szubtérmezőt, fénysebességre gyorsítva ezzel a Phoenix-et. Vagyis lényegében a plazmaáramlás a térhajtóműtekercsek körül hozza létre azt a szubtérbe vezető energiamezőt, „dimenziókaput”, amelyen át egy jármű képes behatolni a szubtérbe, hogy ott térhajtással haladhasson.

A Star Trek világa 4. (Hazai és külföldi újságcikkek és írások alapján)Az emberek nagylelkűen megosztották a térhajtás felfedezését más kultúrákkal, ennek köszönhetően a kvadráns közel 2000 faja jutott hozzá az új meghajtáshoz. A modern térhajtóművek nem sokban különböznek Cochrane eredeti modelljétől, noha már nagyon rég nem használnak atomreaktort a plazmaáram létrehozásához, ehelyett kifejlesztettek egy speciális anyag-antianyag-reaktort, amelyet deutérium (a hidrogén egyik izotópja) lát el a szükséges energiával. Minden modern csillaghajón két különálló üzemanyagtároló rendszer található, amelyek anyagot és antianyagot tartalmaznak. Az anyag folyékony deutérium, amelyből egy nagyobb hajónak mintegy 60 ezer köbméternyire van szüksége. Az antianyagot jóval kisebb helyen lehet tárolni; egy átlagos hajó nagyjából 100 köbméternyit, míg egy nagyobb csak maximum 3000 köbméternyi antianyagot szállít. Az antianyag általában antihidrogén, amelyet mágneskamrákban tárolnak. Bármilyen működési zavar esetén – amely könnyen vezethet pusztító erejű antianyagrobbanáshoz – az antianyagtartály katapultálható a hajókból. Mindent összevetve egy Enterprise-méretű hajó közel 13 ezer metrikus tonnányi üzemanyagot visz magával, amely kb. 3 évre elegendő, beleértve a térhajtóművek és az impulzushajtóművek (fénysebesség alatti utazáshoz) használatát, bolygó körüli keringést, stb.

A térhajtóműmagban az anyagot (vagyis a deutériumot) előégetőkön, mágneses fúziós tekercseken és gázkeverőkön vezetik át, így hamar eléri a tíz a hatodikon Kelvin-fokos hőmérsékletet. Befecskendezőfúvókák fókuszálják a deutériumáramlást, amely ezután a sűrítőbe kerül. (A deutérium ebben a szakaszban már plazmaállapotban van.) A meghajtás másik komponensét, az antianyagot az eljárás során mindvégig fizikailag elválasztják a hajtómű szerkezetétől, amelyhez erős mágneses erőtereket használnak. (Nyilvánvaló: az antianyag nem kerülhet közvetlen kapcsolatba a hajtómű anyagával, mert akkor nem kívánt fúziós reakció indulna be.) Az antianyag csakis a sűrítőnél találkozhat az anyaggal; oda különféle antianyag-befecskendezőkön át jut el. A fúzió az anyag és antianyag között a reakciókamrában történik, ahol a deutérium és az antihidrogén kölcsönösen kioltják egymást, ezáltal hatalmas energia keletkezik, amely a térhajtóműtekercsekbe jutva létrehozza a szubtérmezőt a csillaghajó körül. A reakciókamra a hajtómű legfontosabb része, nevezhető a „hajó szívének” is. Mivel a fúziós reakció rendkívüli pontosságot igényel, az eljárást számos ellenőrző berendezés figyeli. A térhajtómű sok alrendszerből és rengeteg alkatrészből áll, melyek törvényszerűen el-elromlanak, ezáltal folyamatos karbantartást és javítást igényelnek. Éppen ezért a csillaghajók gépészeti legénységét akár több tucat technikus is alkothatja, akiket a főgépész koordinál.

IX. Az andoriaiak

A humanoid – vagyis emberszerű – andoriaiak az Andor nevű gázóriás fagyos holdjának, az Andoriának a lakói. Különös és semmi mással össze nem téveszthető ismertetőjelük a kékes színű bőr (a kék színű vérük miatt), a jellegzetes antennák a fejükön, valamint a fehér haj – nőknél és férfiaknál egyaránt. Az antennák kommunikációs és egyensúlyszervek is egyben; amennyiben megsérülnek, netán teljesen csonkolódnak, képesek néhány hónap alatt teljesen visszanőni. Két alapvető fajuk különböztethető meg: a „rendes”, mindenki által ismert andoriaiak, illetve az ún. aenar-ok, akik fiziológiájukat tekintve szinte teljes mértékben megegyeznek rokonaikkal, azonban bőrük sokkal világosabb, szinte már teljesen fehér színű. Létezésüket sokáig csak mítosznak vélték, míg 2154-ben ismét felfedezték őket. Az aenarok – noha vakok – figyelemreméltó telepatikus és telemetrikus képességekkel rendelkeznek. Az andoriaiak bolygójuk fagyos felszíne alatt élnek, ott építették városaikat, amelyek energiaellátásáról geotermikus generátorok gondoskodnak. Habár szülőbolygójukon különösen zord környezet uralkodik, és az andoriaiak ehhez mérten alkalmazkodtak a hűvös, jeges környezeti viszonyokhoz, mégis meglepően jól tolerálják a forróbb klímát is: elviselik a forrásponthoz közeli hőmérsékletet, akár napokig is, mialatt testsúlyuk alig 10 %-át veszítik csak el. Az andoriaiak alapvetően harcos népnek titulálják magukat, és valóban, haderejük a Föderáció egyik legjelentősebb milíciája. Történelmük során sok háborút vívtak a tőlük nem messze élő vulkániakkal, ám végül sikerült elrendezni a vitás kérdéseket és a területi igényeket is megoldották, így ma már teljes a béke a két bolygó között. Az Andoria a Föderáció egyik alapító tagja: 2161-ben hozták létre a szerveztet a Tellaritákkal, az emberekkel, és a vulkániakkal.


X. A bóliánok

Az ugyancsak jellegzetes fizimiskájú bóliánok a Bolarus IX nevű bolygó lakói. Bőrük és vérük színe kék, emellett mindkét nemnek a fején, a tarkótól egészen a gégéig – beleértve az orrot is, ám a szájat elkerülve – vékony sáv húzódik, mintegy kettéosztva a koponyát. A bóliánoknak nincsen hajuk, ám az, hogy borotválják a fejüket, netán természetesen ilyenek, egyelőre rejtély. A bóliánok ügyes és agyafúrt kereskedők, gazdaságuk nagyban támaszkodik a bolygó tőzsdéjére.


XI. A romulánok

A Star Trek világa 5. (Hazai és külföldi újságcikkek és írások alapján) A romulánok a vulkániak nem túl távoli rokonai, a Romolus és Remus bolygók lakói. Külső megjelenésüket tekintve nagyon hasonlítanak a vulkániakra – hegyes fül, vöröses-sárgás színű bőr (a réztartalmú vér miatt), és ívelt szemöldök – ám homlokukon V-alakú csontkinövések is láthatóak. A romulánok opportunista, agresszív, harcos faj, akikkel egyáltalán nem tanácsos ujjat húzni. Számlájukra több háború is írható, béke gyakorlatilag soha nem is volt a Föderáció és a Romulán Csillagbirodalom között, legfeljebb hűvös fegyverszünet. Ebből kifolyólag a romulán haderő majdnem olyan szervezett, mint a Csillagflotta; számos hadihajóval rendelkeznek, cirkálókkal, vadászgépekkel, felderítőkkel, stb. A romulán társadalomban teljességgel elfogadott, sőt, büszkén támogatott, ha valaki katonai vagy politikai karrierbe kezd. Nők és férfiak egyaránt lehetnek a hadsereg vagy a politikai elit tagjai, ráadásul nemi diszkrimináció gyakorlatilag nem is létezik: akár egy nő is lehet tábornok, vagy akár szenátor vagy ún. pro-konzul (magasrangú politikai vezető).

A romulánok között is két faj különböztethető meg: a romulánok, vagyis az ősi gyarmatosító vulkániakból kialakult őslakosok, és az ún. rémánok, akik a Remus bolygó lakói. A rémánok a Romulán Birodalom másodrendű lakói, noha egyesek szerint ők alkották a testvérbolygók eredeti őslakóit, míg mások úgy tartják, hogy ők mutálódott ős-vulkániak.

A fennálló kereskedelmi embargók ellenére, a Föderáció egyik legkedveltebb itala a csak illegálisan beszerezhető ún. romulán sör, amely egy világoskék ital, az átlagosnál magasabb alkoholszinttel.


A Star Trek világa 5. (Hazai és külföldi újságcikkek és írások alapján) XII. A ferengik

A Star Trek univerzum leganyagiasabb és legprofitéhesebb lényei a Ferenginar bolygó lakói, a ferengik. Ezeket az alacsony, nagy fülű lényeket csak a pénzszerzés, ill. a vagyongyűjtés érdekli. Nem is igazi ferengi az, aki nem próbál ügyeskedve üzletelni, nem egyszer átvágva üzletfeleit. A ferengik az egész Alfa Kvadránst benépesítik. Társadalmukban a nők szinte teljesen el vannak nyomva; tilos üzletelniük, ruhát viselniük vagy engedély nélkül egy férfihez szólniuk. A ferengi társadalom élén az ún. Nagy Nagus áll, aki minden ferengi között a legkapzsibb, legfukarabb, legfösvényebb és a legpénzéhesebb, így ő az ideális vezető. A ferengi kultúra teljes egészében az üzletre épül. Alapvető oszlopa a 285 tételből álló ún. Vagyongyűjtés Szabálya, amelyet nyomtatásban is lehet kapni, de az igazi „üzlet-ferengi” betéve tudja az egészet, annak minden kiegészítő cikkelyével együtt. A ferengik hatalmas füle egyfelől rendkívüli hallást biztosít a számukra, másrészt viszont a férfiak egyik jelentős erogén zónája is.

X. A bajoriak

A bajoriak (ejtsd: bédzsoriak) a Bajor nevű bolygó humanoid lakói, amely egy csillag, a Bajor-B’hava’el körül kering. Külső megjelenésüket tekintve a bajoriak szinte teljesen embernek néznek ki, kivéve, hogy orrnyergükön – férfiaknak és nőknek egyaránt – barázdált csontsáv húzódik, egészen a homlokukig. Másik jellegzetességük, hogy – szintén nők és férfiak is – jobb fülükben különleges fülbevalót, ún. d’ja pagh-t viselnek. A fülbevaló egyfelől a bajoriak vallásos hitének szimbólumai, másrészt pedig a bajori társadalmi rendszerben, kasztban elfoglalt helyet is jelöli. A Star Trek világa 6. (Hazai és külföldi újságcikkek és írások alapján) A bajoriak történelme jóval megelőzi az emberi fajét; kultúrájuk, technikai fejlődésük már akkor beindult, amikor az emberek még éppen csak felegyenesedtek a lábaikra, ennek ellenére egy bizonyos fejlettségi szintet nem léptek túl, egyszerűen azért, mert nem volt rá szükségük. A bajoriak a Star Trek univerzum messze legvallásosabb népe, vallásukat a Próféták útjának is nevezik. A világegyetem egyéb vallásaitól eltérően a bajoriak nem valamilyen túlvilági, istenszerű lényben hisznek, hanem az ún. Prófétákban, akik a Bajor melletti féregjárat non-lineáris dimenziójának lakói. Hogy ezek a „próféták” valóban istenek-e, vagy csupán a mi fizikai valóságunktól eltérő élőlények, egyelőre rejtély. Az erős vallási életből adódóan a bajori társadalom tagozódását alapvetően meghatározzák a különféle vallási gyülekezetek és szerzetesrendek, amelyek nőket és férfiakat egyaránt befogadnak. A legmagasabb vallási tisztet egyetlen személy, az ún. Kai tölti be, amely szintén lehet nő vagy férfi, és akár családja is lehet. A bajori történelem egyértelműen leginkább meghatározó eseménye a Kardassziai Megszállás volt. 2328 körül érkeztek a hódítók a bolygóra, és gyakorlatilag teljesen leigázták a planétát, lakosait pedig rabszolgasorba taszították. A Föderáció – noha élesen bírálta és elítélte –, az Elsődleges Irányelvre hivatkozva nem avatkozott be az eseményekbe, tekintve, hogy sem a Bajor, sem a Kardasszia nem volt föderációs tag. A Megszállás szinte teljesen letarolta a Bajor-t; kultúrájából alig marad valami, a kardassziaiak a városokat lerombolták, a földeket felégették, a lakosságot pedig koncentrációs táborokba gyűjtötték, és százezreket kínoztak vagy öltek meg. A bajoriak kizárólag kitartó hitüknek köszönhetik, hogy túlélték a megszállás évtizedeit. No meg egy földalatti szervezetnek, az Ellenállásnak, amely olykor terrorista és/vagy gerilla módszerekkel is harcolt az idegen megszállók ellen. A Bajor bolygó fölé 2339-ben, az utolsó kardassziai prefektus, Gul Dukat megbízásából épült egy orbitáló űrállomás Terok Nor néven. Miután a kardassziaiak végül 2369-ben maguk mögött hagyták a teljesen kifosztott bolygót, a Föderáció átvette az irányítást az állomáson, átnevezték Deep Space Nine-nak, és ez lett a bázisa a Bajor-t újjáépítő, hosszú évekig tartó munkálatoknak.


XI. A kardassziaiak

A Star Trek világa 6. (Hazai és külföldi újságcikkek és írások alapján) A bajoriak legfőbb utálatának tárgyai a kardassziaiak. A kardassziaiak szintén emberszerűek, ám jellegzetes nyaki-válli gerincük van, továbbá semmi mással össze nem téveszthető szürke bőrük és csontkinövések a fejükön, amelyek egyesek szerint hüllőszerű őseik öröksége. A ragadozó hajlam a természetükben is megmutatkozik: akárcsak egy farkasfalkában, a kardassziai társadalomban is a folyamatos domináns pozíció keresése a jellemző. Ezzel együtt azonban például nincsen hátrányos nemi megkülönböztetés: nők és férfiak egyaránt elérhetnek komoly rangokat, akár a hadseregben, akár a civil szférában. A felnőttkori karrierben elért eredmények a keménykezű gyermekkori nevelés eredményei is; az utódoknak már egészen fiatalom el kell tudni sajátítani például a kardassziaiak híres fotografikus memóriáját, amely biztosítja az illető személyt, hogy semmilyen hasznos információ ne vesszen kárba. Az alapos, mindenre kiterjedő képzés hihetetlen eredményeket is képes produkálni: sok kardassziai a vulkániakhoz hasonlóan képes figyelmen kívül hagyni a testi kínzást, sőt, még akár a híres vulkáni agyegyesítésnek is képesek ellenállni. A kardassziai társadalom alapja a család. Több generáció is élhet együtt, egy fedél alatt, továbbá egy olyan szertartás is szokásban van – az ún. shri-tal –, amely során a haldokló kardassziai beavatja családját a titkaiba, amelyeket aztán fel lehet használni az ellenfelekkel, ellenségekkel szemben. Az általános kardassziai felfogás szerint első az állam, és csak azután jön az egyén. Ennek megfelelően a Kardassziai Unió (amely nyugodtan nevezhető Birodalomnak is), az egykori Szovjetunióhoz hasonló felépítésű. Erős kormányzat irányít felülről, amelyet többek között egy igencsak befolyásos titkosrendőrség, az ún. Obszidián-rend is segít. A kardassziai történelem fontos állomása a Bajori Megszállás időszaka, majd a háború a Föderáció és az ún. Domínium között. Kardasszia a Gamma Kvadránsból származó birodalom, a Domínium oldalán állt a háborúban, amelyet végül a Klingon Birodalom és a Föderáció egyesített szövetsége nyert meg.


XII. A trillek

A trillek szintén az Alfa Kvadráns humanoid lakói. Egy trill személyt, legyen az nő vagy férfi, minden esetben két élőlény adja. Amit a külső szemlélő is láthat, vagyis magát a trillt, az egy gazdatest, amely tökéletesen embernek néz ki, eltekintve attól, hogy testének mindkét oldalán, a halántéktól kezdve, egészen a lábfejekig sötét foltokból álló mintázat húzódik vékony sávban. A másik élőlény egy kisméretű, féregszerű entitás, az ún. szimbionta, amely bonyolult biokémiai kapcsolatban áll a hordozójával (annak hasüregében helyezkedve el). A szimbiontát és a gazdatestet „egyesült trillnek” nevezik. A trillek nevében a vezetéknév minden esetben a szimbiontát jelöli, amely több gazdatestben is élhet az évek során, így akár több száz évnyi tapasztalatot és tudást képes továbbörökíteni. Az éppen „aktuális” gazdatest természetesen előző életeinek minden emlékével, tudásával és tapasztalatával rendelkezik, noha minden szempontból új személyiségről van szó. Amikor a gazdatest meghal, a szimbiontát új hordozóba helyezik. Amennyiben a szimbiontát nem helyezik időben (néhány napon belül) az új gazdatestbe, elpusztul, csakúgy, mint a szimbiontától megfosztott önálló hordozó. A trill társadalom egyik fontos szabálya, hogy az egyesült trillek nem találkozhatnak, ill. nem alakíthatnak ki új kapcsolatot előző életeik fontos szereplőivel, pl. házastársukkal. A Deep Space Nine sorozat „Újra együtt” című epizódjában a trill elsőtiszt, Jadzia Dax, egyik előző – férfi – életének feleségével találkozik, és csak nagy erőfeszítések árán képesek nem belebonyolódni egy olyan kapcsolatba, amely semmilyen körülmények között nem lenne elfogadott. (Az epizódban egyébként egyetlen szóval sem említik, hogy a két trill kapcsolatát – jelenlegi – női mivoltuk is akadályozza, ill. a két karakter közötti érzelmes csókjelenet ellenére sem sodródik a téma a homoszexualitás felé.) A sorozat vége felé Jadziát megölik, de a Dax-szimbiontát sikerül megmenteni, amely így átkerül egy fiatal trill lány, Ezri testébe. Ezri még nem esett át azon az alapos felkészítő procedúrán, amelynek minden egyesülés előtt álló trillnek meg kell felelnie, ezért csak nagyon nehezen képes megbirkózni a váratlanul rászakadt felelősséggel és az összetett személyiséggel. (Ráadásul ő is összejön újra – a tiltás ellenére – Jadzia egykori férjével, a klingon Worf-fal, igaz, a kapcsolatuk nem tart hosszú ideig.)

FOLYT. KÖV.

A Wikia-hálózat

Véletlen wiki