Orosz író, 1967 augusztusában született. Apja három és fél éves korában megtanította olvasni, és ő rövid idő alatt menthetetlenül elveszett az SF csodálatos fantáziavilágaiban.

A ’80-as évek végén rádiómérnöki diplomát szerzett, és prózai módon az államvasutak kommunikációs részlegénél helyezkedett el. Másfél esztendeig bírta ezt a munkát, majd előtört vándorösztöne, és bebarangolta a hatalmas országot egyik végétől a másikig. Többnyire alkalmi munkákból tartotta el magát, de közben elkezdett írni is.

Első elbeszélése, a „Hasonmások” 1987-ben jelent meg egy magazinban. További novellái Szverdlovszktól Donyecken át Moszkváig a legkülönbözőbb kiadványokban láttak napvilágot. Első önálló kötetét, mely a Félelem és szemrehányás nélkül címet kapta, Volgográdban jelent meg.

A nagy áttörést a Szívek és gépek című regény hozta meg számára 1997-ben, mellyel a kiberpunk egyes számú oroszországi gurujává vált. Egyformán otthonosan mozog az SF és a fantasy világában, de kémtörténettel is próbálkozott már. Kedvenc szerzői közt tartja számon a mi Rejtő Jenőnket, hazája SF irodalmában pedig többek közt Szergej Lukjanyenkót jelölte meg követendő példaként. Ezek után elképzelhető, mekkora örömmel fogadta a felkérést a Nappali Őrség társszerzőségére. A regény urban fantasy-világa annyira megtetszett neki, hogy Lukjanyenko hozzájárulásával később egyedül is írt egy történetet bele.

Művei jelentek már meg bolgár, lengyel és angol fordításban, és immár magyarul is olvasható.